Aktivitás
Kérjük, az alábbi módon hivatkozzon a modulra:
Szalai K., & László J. (2007). Az aktÃv és passzÃv igék gyakorisága a csoportjelenségek tükrében. In Tanács A. & Csendes D. (Szerk.), V. Magyar SzámÃtógépes Nyelvészeti Konferencia: MSZNY 2007 (pp. 242–249). Szeged: Szegedi Tudományegyetem.
Az aktivitás nyelvi markereinek pszichoszemantikai definÃciója
Igék, amelyek egy személy vagy csoport aktivitását vagy az aktivitás hiányát, tehát passzivitást fejeznek ki. AktÃv az olyan viselkedés, amely az ágens cselekvÅ‘képességén és saját akaratán alapul, az ágens saját akaratának tulajdonÃtja a cselekvést, és cselekvése hatással van a környezetére. A fizikailag megvalósuló aktusokon kÃvül ide tartoznak a kommunikációs aktusok (beszédaktusok), az aktivitás mértékének (aktivációs kontúr) változtatása és a cselekvés elkezdése és befejezése is.
A passzivitás az aktivitás hiánya, vagyis a viselkedés olyan formái, illetve azon feltételeinek összessége, amelyek kÃvül állnak az ágens cselekvÅ‘képességén és saját akaratán. Ezek a következÅ‘k: állapotváltozás, történés, melynek oka a személy akaratlagos cselekvésén kÃvül áll; létezés, birtoklás vagy viszony állapota.
Egyik kategóriába sem tartoznak, azaz kÃvül állnak az aktivitás-passzivitás fenti értelemben vett jelentésdimenzióján a mentális állapotok, illetve mentális aktusok (intenció, kognÃció és érzelem), a fizikai környezetben lezajló események, illetve természeti jelenségek és a fiziológiai változások. További, morfo-szintaktikailag definiált kivételt jelentenek a nem kijelentÅ‘ módú igék, a segédigék és az igenevek.
AzonosÃtott nyelvi markerek
Nem azonosÃtott nyelvi markerek
